Hát sziasztok. Ez az első blogbejegyzésem az oldalon és remélem, nem az utolsó :) Hol is kezdjem? Evelyn vagyok ( fedőnéven Evol ) és 15 éve boldogítom Maglód lakosait. Bővebb információkért látogasd meg az admin menüpontot :) Így első blogomban az utóbbi pár napomat szeretném elmesélni. Szóval kezdeném is a csütörtökkel. Délelőtt folyamán szinte csak takarítottam, meg műveltem apám farmját ( igen, nagy farmerama rajongó, három farmja is van, és már a nyolcvanas szinten jár -__- ). Délután elkezdtem készülődni, mivel 1.45-re fel kellett érnem Maglód másik végébe, ahol Barbi várt. Igen ám,de elszámoltam magam ( szokásom :$ ) és így csak   55-re értem oda, kifulladva, szúró oldallal. Remek.  Örültem,hogy viszont látom Barbit, 2 hónap után. :) Elindultunk hozzájuk, ahol a kutyájukat Honeyt alig bírtam levakarni magamról. Az apukája vitt át minket Mendére, a lovardába. Mikor kiszálltam a kocsiból, egy monstrummal találtam szembe magam. Nem, nem egy ló volt, hanem egy kutya, de majdnem olyan magas volt, mint egy póni. Charliet ( majdnem biztos vagyok benne,hogy így hívták ) ügyesen elkerülve, a lovardához vergődtem. Barbi megmutatta az öltőzőket, meg a lovakat, ezután hátra mentünk a karámokhoz. Ott volt a lova ( mármint nem az övé, de azon szokott lovagolni ) Pencsi. Az út visszafelé hosszú volt, mert Pencsi állandóan megállt legelni, úgy kellett elrángatni a fűtől. :) Nagy nehezen odaértünk az istállóhoz, ahol Barbi kikötötte Pencsit, és együttes erővel lecsutakoltuk és felszereltük. Ezután Barbi nyeregbe pattant én pedig végig néztem az egy órás edzését. Én mint "nagy szakértő" annyit tudok hozzáfűzni,hogy ügyes volt. Mármint az edzső ezt mondta. Meg, hogy nem esett le a lóról. Meg úgy alapjáraton lovagolt, meg ilyesmi. Na hagyjuk is. Szóval edzés végén visszavittük a lovat a karámba, majd felmentünk a társalgóba. Ott Barbi szakkönyveket olvasott, amég én olimpiát néztem. Rém izgalmas volt. Olyan 5 felé elindultunk vissza Maglódra. Barbiéknál még zenét hallgattunk meg pizzát ettünk, aztán én leléptem,mert várt rám Sári. Vele a körtéren találkoztam, elmentünk innit venni, majd le hozzám. Itthon felmentünk facéra és kirángattuk Nikolt sétálni. Megjegyzem a 8.c csoportba kiraktam egy videót, amihez Lá hozzászólt. :$$ júúúj. És az új profilképemet is lájkolta :$$  Szóval elmentünk Nikollal sétálni. Megnéztük Ricskó meg Lá házát, ezáltal körbe sétáltuk fél Maglódot. Majdnem leszakad a lábam >< Nálunk aludt  Sári, de másnap korán hazament. Mint mindig. Péntek délelőtt megint csak takarítottam, majd az 1.45-ös busszal bementünk Wivivel pestre. A buszról leszállva még egy hosszú séta volt a Tescoig, amit 15 perc alatt tetünk meg. Csoda,hogy még van lábam. Szóval oda érve, leültem egy székbe, és vártam, hogy Wivi elintézze a dolgát a bankban. Ezután elmentünk a Mekibe és vettünk 4 hamburgert meg egy colát. A csaj viszont félre értette és 4 hamburgert adott meg egy sültkrumplit. Visszavittük és szóltunk,hogy nem ezt rendeltük. Kicserélték, viszont néhány sültkrumpli maradt a zacskóban, úgyhogy jól jártunk :$ Ezután megint jött a hosszú séta, ráadásul mikor odaértünk még 20 perc maradt a busz érkezéséig. Leültünk egy padra, és a tűző napon, fájó lábbal vártuk a fuvart. A buszra felszállva természetesen nem volt hely, úgyhogy nyomoroghattunk a forgóban, ráadásul a mellettünk lévő angolok egyfolytában ráléptek a fájós lábamra. Szuper. Hazaérve szerintem nem csináltam már semmi érdemlegeset. Ja, de megnéztem egy filmet. A pszichoszinglit. Hát nem volt valami nagy durranás. Szombat délelőtt takarítottam, és délután is kb. ugyanezt. Mivel apám kitalálta,hogy sütögetni akar ( amit általában aznap reggel jelent be ), úgyhogy anyu tiszta idegbeteg volt, és álandóan ugráltatott,hogy ezt csináljam, azt csináljam. Írtóra élveztem. Ráadásul közbe még átjöttek a szomszéd gyerekek, arra is felügyelnem kellett. Hét körül végre lecsitult minden, akkor felhívtam Sárit és megkérdeztem, nincs-e kedve ma nálunk aludni. Igent mondott, úgyhogy elindultam elé, és a kis utcában találkoztunk. Körbe ugráltuk egymást, és megcsodáltam az új fogsorát ( levették a fogszabályzóját ), majd vissza siettünk vacsorázni ( sültkrumpli, csirkemell , mivel pacalt nem akartunk enni ) . Felmentünk facéra és kirángattuk Nikolt, hogy menjünk le a nagyhíd fesztiválra. Elsétáltunk a játszóra, ahol találkoztunk Nikollal és együtt mentünk le a híd mögé. Hááát.. először picit megijedtünk, mert semmi jele nem volt annak, hogy van ott valami, de mikor odaértünk volt zene is ( rock. baah. ) meg emberek is. Félre álltunk és nézelődtünk, hátha észre veszünk valami ismerős arcot. Sári egyszer csak megszólallt,hogy : ott van. Na akkor levert a víz, és idegesen forgolódni kezdtem,hogy hol lehet. Igen, sejtettem, hogy kint lesz, meg pont ezért is mentünk ki, de a tudat, hogy ott van, furcsa volt. Hamar megtaláltam. Egy asztalnál ült, a csíkos felsőjében. Átvágtunk a tömegen ( feltűnően xd ) és egy másik helyre álltunk, hátha akkor észre vesz minket és oda jön köszönni. Észrevenni észrevett, mert egyfolytába bámult minket, de köszönni, nos nem jött oda. Pedig többször is elszambázott mellettünk. Egyszer csak eltűnt. Hiába kerestünk mindenfelé nem volt sehol. Egyfolytába arra az asztalra pillantgattunk, ahol eddig ült, hátha akkor valami csoda folytán visszakerül oda. Nem került, viszont az ott ülők közül 2 gyerek feltűnően sokat jártkált körülöttünk. Talán azt hitték,hogy őket bámuljuk. Elmentünk egyet sétálni, majd visszaérve még körbenéztünk hátha mégis itt van. Nem volt. Viszont mikor leültünk egy padhoz, akkor odajött egy részeg ember és megkérdezte tőlem,hogy nem-e fázok. Na akkor döntöttük el,hogy hazamegyünk. Hazakísértük Nikolt, majd hazacammogtunk.