Helló. Ma, nincs hangulatom blogot írni, talán majd holnap jövök. :) Addig is hoztam egy számot. :)

" Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek. "

Elkellene engednem... de... még nem megy... még nem... 
addig nem amíg nem mondja a szemembe, hogy nem szeret és, hogy soha többé nem akar látni.. akkor fájó szívvel megteszem..
Üdüvé! :D Milyen volt az első iskolanapom? Olyan tipikus Evolos. :D Ötre álítottam be az órámat, de még 20 percet fetrengtem az ágyba, mire sikerült erőt vennem magamon, és feltápászkodnom. Felvettem a rémségesen szörnyű matrózblúzt, illetve a szoknyát meg a magassarkúm, majd némi nemű további készülődés után megérkezett Sári. Együtt elindultunk a buszmegállóba, ahol jót röhögtünk az " itt állunk már reggel óta " társaságon. Komolyan. Ha fél órával korábban megyek a buszhoz, szerintem már akkor is ott állnak... Ekkor ismerkedtünk meg Dórival, aki most költözött Maglódra, és ő is a JAG-ba jön. A buszon Nikollal, Szanderszel, Sárival, illetve néha Dórival beszéltem. Fél óra múlva megérkeztünk Monorra, ahol először elmentünk a pékségbe, majd a Pennybe. Nos, Sári kicsit ledöbbent a rengeteg diákon akik kint álltak a suli előtt ( kb. 800 diák jár a suliba ), de sikerült bejutnunk. Ott megkerestük Dóri osztályát, majd Nikolét, végül a sajátunkat. Ezután végig hallgattuk a rettentő izgalmas igazgatói beszédet ( én végig Kockást és/ vagy Husmust néztem. Tényleg. Róluk még nem is mondtam semmit. Röviden, tömören : írtó helyesek ), majd jött egymás után 2 osztályfőnöki óra, ahol az ofő ledikálta az órarendet ( yeeep *-* Sosincs hét órám. Minden nap hat van, és egész jó kis órarendet álítottak össze. Negatív, hogy kedden 2 matekóránk van, egyik a második órában, másik az utolsóban. Viszont pozitív, hogy a héten csak három matekunk van, illetve 4 németünk lett, nincs többé infó [ ez azért jó, mert az infó elmélet tanár nagyon irritáló volt ], helyette viszont van bioszunk ). Nekünk ezután olasz jött ( az osztályfőnök az olasz tanár, szóval mi tovább ofőztünk ), a másik csoportnak meg angol. Végül töri tanár úrral ( jaj, de vártam már *-* A töri tanárunk nagyon jó fej :D ) és biosz Szegedinével, amin csak játszottunk. Igen, nálunk már az első napon is vannak órák. Ez van. Ez a JAG :D Szerencsére rövidített órák voltak, így az igazgató búcsúztató után mehettünk is. Bár sok mindent nem értünk vele, mert pont az igazgató búcsúztató végére ment el a busz -.- Elmentünk átöltözni ( Éljen a tornacipő *-* ) , majd vettünk üdítőt, Sári elment megcsináltatni a bérlet viszonylatát, ezután ücsörögve vártuk a buszt. Hazafelé olyan tömeg nyomor volt, hogy azt hittem leszakad a lábam mire hazaérek. De túl éltem az első iskolanapot. :) Itthon nem volt semmi lényeges. Másnap Sárival az utca végén találkoztam, és mivel én híres vagyok a későn indulásról, picit futhattunk, hogy elérjük a buszt :$. A buszon picit nyomott volt a hangulat, mert Sári tanult, én pedig unalmamban zenét hallgattam és aludtam. xd Leszálva elmentünk a Pennybe innit venni, majd be a suliba. Első óránk földrajz volt ( igen.. már tanultunk ), majd matek ( bahh ), német, irodalom, fizika ( uhh -.- ) és megint matek. A szünetek viszont jók voltak. Sétálgattunk, ücsörögtünk az udvaron, könyvtárban voltunk, pasikat lestünk estébéé estébéé. Hatodik óránk után még maradunk kellett egy órát, hogy megvárjuk Nikolt. A Gyömrői busszal mentünk haza, aminek az a hátránya, hogy Gyömrőn át kell szállni, és nem mindig érjük el a másik buszt. Most végül is nem volt lényeges, mert Gyömrőn amúgy is maradni szerettünk volna kicsit, mivel Sári beszélni akart a régi osztálytársaival. Na és itt fordult rosszra a dolog. Természetesen Lá is ott volt. Mármint nem ott ahol mi, csak a közelben. Miután Sári kicsevegte magát, illetve megjött a busz, elindultunk haza. Na, azt látni kellett volna. Konkrétan szerintem 1 olyan perc nem volt, amiben nem vihogtunk volna. Olyan vicces volt, annyit röhögtem, hogy majdnem berekedtem :DD Nem is tudom már min nevettünk, szerintem azon, hogy,hogy röhög a másik :) A buszra felszállt Lá is... és még arra se vedte a fáradságot,hogy köszönjön, Elment mellettünk, mintha nem is ismerne minket. Szóval így állunk? Akkor legyen így! ;) :'( 
Kíváncsi vagyok, meddig nem fogunk beszélni.. valószínű, ő nem fog kezdeményezni, én meg méginkább nem, úgyhogy talán örökre. Bár nem minthogyha szerintem nagyon megviselné a dolog. Egyedül csak nekem fáj, hogy nem beszélünk. De erős vagyok, úgyis túlélem. Vagynem :'D De nem tudok mit csinálni. Neki más kell, meg amúgy is azt mondtam neki, hogy remélem, hogy soha többé nem látom.. ami persze nem volt igaz, de haragszom rá. Azért reménykedtem benne ( egy nagyon-nagyon picit ), hogy őt is érdekli, hogy, hogy vagyok. De nos,nem érdekli. Szerintem az se érdekelné, ha felfordulnék. Köszönöm élet, én is szeretlek :')

Nos sziasztok. Az ég világon nem történt semmi sem velem, az utolsó blogom óta. Takarítottam, és még többet takarítottam, ja igen és takarítottam is. A festők végre befejezték a lakást, úgyhogy nagytakarítás volt itthon. Amikor meg nem ezt csináltam a sulira készültem. Voltam papírboltba, és vettem füzeteket, tollakat, később pedig az Auchanba tolltartót, radírt, hegyet... És ennyi. Sárival voltam ma sétálni egy keveset, aminek a fénypontja az a bizonyos CIPŐ volt. Nos, otthon nem volt ünneplő cipőj.Egy olyan cipőt kapott, amitől még most is röhögőrohamot kapok. Ilyet kb. a papám hord, amikor a kertben kapál.. Szóval szegény, most nem tudja, mit vegyen fel. Ha már témánál vagyunk holnap suli. Lehet ujjal mutogatni és üvölteni: hogy hülye STRÉBER! Mivel én várom a sulit... nem, nem a tanulást. Egyszerűen csak azt, hogy van egy rendszer az életemben, és le tudom a gondolataimat kötni. Talán most ez a legjobb nekem. Mellesleg szeretem a sulimat, sokban hasonlít a Szent Johanna gimihez. Holnapi programom: Reggel ötkor kelek, elkészülök, 6.20-kor lemegyek a buszmegállóba, félkor jön a busz, fél óra buszozás, leszállás Monoron, pékség - > Penny -> Suli. Végig állni az évnyitót: matrózblúzban, szoknyában és magassarkúban, utána 2 osztályfőnöki óra, és elvileg ennyi. Elvileg. Vagy pedig amilyen mázlink van, megint 3-om tanóra. Igen, mivel a mi sulinkban rögtön az első nap tanítási órák is vannak, és egész nap ünneplőben kell lennünk. Remek. Bár most ofő órák után, ha minden igaz, igazgató búcsúztató lesz, de attól még ott kell maradnunk. Szóval kb. kettőre végzek, ezután 2.15-ös busszal hazajövök. Sárival leszálluk anyunál és cipőt fogok nézni, majd hazajövök. így tehát ha minden igaz, négyre hazaesek. Ó je, éljen az első iskolanap. De legalább hétfőn biztos,hogy nem látom Lá-t. A többi napon viszont bármikor összefuthatunk a buszon hazafelé. És én ezt nagyon-nagyon nem akarom. Rossz lesz látni, hogy mennyire nem érdeklem.. És bár nem utálom ( hiába mondom ezt ) , nem tudom, hogy valaha is képes leszek-e neki megbocsátani. Mert, nem az bánt, amit tett, hanem, hogy pont ő. Elsős korom óta ismerem....8 éven keresztül voltunk osztálytársak...  ötödikes koromban szerelmes volt belém... hatodikus koromban " jártunk " ...  kaptam tőle vörös rózsát... mindig is jó barátok voltunk, talán mindig is több mint barátok. Sokszor kérdezték tőlünk, hogy : Ti jártok? Mi meg furcsán néztünk: Nem.. csak barátok vagyunk.
De neki ezek nem számítanak, nem számít a sok közös emlékünk. A közös nevetéseink, a közös pillanatok. Pedig rengeteg van, sok mindent megéltünk együtt. És pontosan ez fáj, hogy ennek ellenére, képes egyik napról a másikra elfelejteni. Azt hittem ismerem, de mégsem. Ő már nem az a srác, akit egykor, a legjobb fiúbarátomnak neveztem..

Szép jó reggelt ( már akinek ez szép ). Elég régen blogoltam, de igazából időm és kedvem se volt hozzá. A blogom után átjött Lá csak úgy dumálni, meg persze azért is, hogy ne unatkozzak :) Rengetek felesleges dologról beszéltünk, de én jól éreztem magam. Örültem, hogy ott van velem. :D Miután elment már fogalmam sincs mit csináltam. Szerintem semmit. Másnap hatkor keltem ( de 20 percre visszaaludtam :$ ) mivel, a 6.50-es busszal mentünk be Monorra Sárival. Picit furcsa volt, mármint Sári osztályozó vizsgára ment, mivel átjelentkezett hozzánk egy másik iskolából, és ő eddig nem tanult olaszul, mi viszont már tanuljuk egy éve, ezért olasz osztályozó vizsgát kell tennie. Ő volt egyedül ilyen helyzetben, mindenki más azért volt ott, mert megbukott. Próbáltam lelket önteni Sáriba, hogy sikerülni fog, miközben vártuk, hogy behívják őket a beugróra. A beugró egyébként 45 perces, 20 kérdést tesznek fel, ebbőm minimum 17-re helyesen kell válaszolni. Ha nem sikerül, akkor nem mehetsz tovább, ergó ennyi, kész, megbuktál. Sári 15 perc alatt végzett, majd amég vártunk a többiekre, illetve arra, hogy kijavítsák a beugrókat, elmentünk pékségbe meg Pennybe. Egy édi-bédi fekete kiskutya végig követett minket :) Sári elnevezte Indiánnak ( ne kérdezzétek, hogy miért xd ). Az eredményeken megdöbbentem. Elvileg ezek nagyon könnyű kérdések voltak, de sokan már itt kiestek. Mellesleg Sári hibátlanul teljesített. :) Én ezután hazajöttem, mivel anyának azt mondtam, hogy délre legkésőbb itthon leszek. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú lesz. Pedig,de. Ezután jött a 90 perces írásbeli, amit Sári 30 perc alatt megírt, így egyfolytába engem hívogatott, mert unatkozott. Az írásbelije 90 %-os lett. Végül szóbelizett ( 70 % ) és az egészre négyest kapott. Szerintem nagyon ügyes volt, én biztos nem tudtam volna ilyen jól teljesíteni :)) Hazaérve Wivivel kitakarítottuk a fürdőt, illetve felporszívóztunk és felmostunk. Ennek ellenére természetesen anyu rögtön mikor hazajött leordította a fejünket, hogy mi sose csinálunk semmit blab..blab..bla.. Inkább leléptem otthonról és elmentem Sárival sétálni. Másnap megint korán keltem, mivel be kellett buszoznom Monorra Sárival és Nikollal a tankönyvekért. Mi Nikollal gyorsan végeztünk, de mivel Sári nemrég íratkozott be, problémái akadtak, így sokat kellett rá várni. Mikor végeztünk, még volt egy csomó időnk a buszig ( természetesen akkor ment el, amikor mi kész lettünk ) , úgyhogy vettünk jegeskávét, és vártuk a buszt. Hazafelé zenét hallgattam, meg gondolkodtam, illetve próbáltam megtanulni szájról olvasni. Nem mindig ment, de haladok :D Hazaérve megbeszéltük facén Lával, hogy akkor lejön hozzánk és innen megyünk el sétálni. Hát nem volt nagy sétálás, kb. annyit sétáltunk, hogy lementünk a patakra. Ott viszont majdnem 2 órát voltunk, és hát.. megcsókolt. Nem is egyszer. Olyan aranyos volt, legalábbis akkor még azt hittem. Olyan boldog voltam... ez volt az első csókom meg minden... kézen fogva jöttünk haza.. aztán hazaérve padlót sikáltam, meg Sárinak meséltem, illetve hazakísértem és felmentem facéra.. ahol egy levél várt..lától.. aki közölte, hogy itt a vége fuss el véle. A levelét egyébként próbálta kedvesen megfogalmazni, de nekem végig olyan érzésem volt, mintha kb. arról mesélne, hogy elütötte a kutyámat, de azért megtarthatom. Hogy sírtam? Most nem. Szerintem szimplán sokkot kaptam. Talán még most sem tudom felfogni, hogy komolyan gondolta. Pedig komolyan gondoltam..tudom.. csak nem tudom elhinni. Annyira szép szörnyű volt ez a nap. Most fogalmam sincs mit csináljak. Egyszerűen nem vagyok képes úgy tenni, mintha kettőnk között mostantól minden ugyanúgy lenne, ugyanúgy barátok maradunk, meg minden. Örülök is, hogy jön az iskola, legalább eltereli a gondolataimat... viszont a buszon tuti találkozunk. És szerintem még ránézni se lesz kedvem... annyira megbántott... annyira gusztustalan volt amit csinált. Eddig ő hívott engem gyávának, de nem. Itt egyedül ő a gyáva. Még csak arra se vette a fáradságot, hogy személyesen elmondja, hogy ő ezt nem akarja tovább. Írt egy levelet. Facebookon. Milyen dolog ez? Ennél már csak az lett volna rosszab, ha dob egy sms-t hogy. Ennyi na csövi. Szóval így áll a helyzet. Én mindig megszívom, ez van... " nem vagyok depressziós, csak ismerős a padló =/ "