Sziasztok. Igen, tudom, megígértem, hogy majd írok és akartam is,de tönkre ment a billentyűzetem, és ma fogunk újat venni. Elvileg. Most is apu gépéről pötyögök pár sort. Amúgy rossz kedvem van, bánatos és csalódott vagyok. Majd elmesélem. Legyetek jók. :)

Ui:Addigis beteszek ide egy számot, ez most pont megy a hangulatomhoz :)

Üdv mindenkinek! Ma nincs erőm blogot írni, ezért csak egy témával jöttem. Igen, néha ilyen is lesz. Egyszerűen annyira bosszantó, hogy sokszor utálok felmenni facebookra, mert bizonyos " emberekkel " van tele a lapom. Lehet, hogy velem van  a baj, de én nem értem, hogy miért kell az életed minden pillanatát megosztani? Nem egy olyan ismerősöm van aki, tényleg minden nap kiír valami hülyeséget. pl: elvágtam az ujjamat, nem tudok aludni, unatkozok stb... Kit érdekel? Mással is megesik,hogy unatkozik vagy elvágja az ujját, esetleg letört a körme mégsem osztja meg rögtön a facebookon. Azzal, hogy ezt csinálod menő leszel? Nem hiszem. Az én szemembe biztos nem. Inkább szánalmas. Másik kedvencem, aki minden héten ( rosszabb esetben minden nap ) felrak magáról egy új képet. Mégis minek? Ha ennyire tetszik magának, szerezzen be egy tükröt és nézegesse magát abban. Az a személy, aki ezt a bejegyzést ihlette, ráadásul a legroszabb fajtából való. Ha már nem szerepelt 5 szépségversenyen az évben, akkor egyen se. Egyiket se nyerte meg... vajon miért...  nem esik még le neki? Komolyan ennyire feltűnési viszketegségben szenved? Istenem ha nekem csak feleekora önbizalmam lenne.... de az én önbizalmam még a legjobb pillanatokban is a béke feneke alatt van valahol. 

Húú, hát sziasztok. Milyen furcsa korán reggel blogot írni xd Megszoktam már, hogy mindig este írok, csak mostanában nem volt rá időm. Mióta legutóbb jelentkeztem ( szerdán ) sok minden történt velem. Vagyis az én életemhez képest sok minden. Főleg takarítás.... meg még több takarítás. Szeintem az utóbbi pár napban annyit takarítottam, mint a nyár többi napján együtt. Pedig amúgy szinte minden nap kell takarítanom, csak nem ennyit. Szóval a csütörtök. Anyám korán reggel kiugrasztott az ágyból, azzal az indokkal, hogy vasaljam ki a terítőt, pucoljam meg a tükröket, illetve locsoljam meg a virágokat a kertben. Félig aludva mindent elvégeztem, majd a délelőtt folyamán a konyhában segédkeztem. Az egész ceremónia, azért volt, mert anya 26 év után találkozott a nővérével. Úgy készült, mintha legalább a miniszterelnököt várná ebédre. Amég ő elszalad elé az állomásra, addig nekem meg kellett terítenem az asztalt, meg ilyenek. Amúgy anyu nővére kedves és vicces, tanítónőként dolgozik. Megebédeltünk, majd ők kimentek a kertbe beszélgetni, én meg feljöttem a szobámba gépezni. Ekkor lett volna időm blogolni, de nem akartam 2 sort írni. Nem szokásom :$ Ezért inkább facebookoztam. Mikor már mindent láttam, inkább lefeküdtem zenét hallgatni. Arra keltem, hogy a zene még mindig szól a fülemben, anyám pedig kiabál, hogy köszönjek el a nővérétől. Nagy nehezen levonszoltam magam és elköszöntem. Én azt hittem nálunk alszik... na mind1. 5 felé felhívtam a Sárit,hogy nem-e megyünk el sétálni. Azt mondta, hogy oké csak előtte elmegy a Spárba. Már majdnem 7 volt amikor felhívott,hogy akkor lejön. Én meg azon gondolkodtam,hogy mi a fenét csinált 2 órán keresztül a Spárba... Mondjuk amég várakoztam, 30 új számmal bővítettem a telefonom zenelistáját :D Így jelenleg 109 számom van :D haha. Tehát elindultam és Sárival 7 környékén a piactéren találkoztunk. Elmagyarázta, hogy igazából nem volt Spárban, csak úgy volt, hogy oda megy, de az öccsét fürdették meg ilyenek... elsétáltunk az állomásig miközben az anyákról beszélgettünk. Rájöttünk,hogy az anyák mennyire egyformák. De tényleg. Mindegyik ugyanazzal a hülyeséggel jön elő. Pl: Ha rossz jegyet kapsz, és arra hivatkozol,hogy a többieknek is rossz lett, akkor a válasz: engem nem érdekelnek a többiek. Ha jó jegyet kapsz: és a többieknek milyen lett? -.- Meg a fenyegetőzések: nem kapcsolhatod be a gépet, nem mehetsz sehova, nem tv-zhetsz. Én ha rossz jegyet kapok, képes még a távírányítómat is elvinni. Arra még nem jött rá,hogy a tv-t az oldalán is be lehet kapcsolni... mondjuk felőlem hurcibázhassa a távírányítóm, mert amúgy is lemerült benne az elem, meg nem is igazán szoktam tv-t nézni. Akkor már inkább gépezek. A tíltott szó, amit nem szabad előttük mondani, az,hogy : unatkozom. Na erre vérszemet kapnak és ugranak. Leggyakoribb válaszok: Takaríts, Tanulj, nézd a plafont, mássz a falra. Rosszabb esetben kiselőadást tart,hogy bezzeg ő az én koromban nem unatkozott, meg jaj, de rossz sorsom van, bárcsak ő is ennyit unatkozna blab..blab..bla... Annyira kiborítóak tudnak lenni. Nagy röhögések közepette, felhívott Niki, és szegényre ráraktam a telefont, mert nem bírtam egy értelmes szót se kinyögni. Végül megint felhívott, akkor el tudtam neki mondani, hogy az állomáson várjuk. Ott ücsörögtünk és beszélgettünk, majd kis idő múlva elindultunk sétálni, mert addigra már szarrácsíptek a szúnyogok >< Én meg olyan okos voltam, hogy rövidnadrágba mentem... még ez is. Hazakísértük Sárit, mivel neki haza kellett mennie, majd egy jó nagy kerülővel, sötét utcákon ( inkább mint a füvesek felé menni ) vissza sétáltunk a központba. Szerintem 1 órát beszéltünk a piactéren, majd elkísértem Nikolt egy darabig, és hazamentem. Azt hittem, anyu mérges lesz, mert 10-ig maradtam ( ő általában 9-ig enged ), de nem szólt semmit, csak annyit kérdezett, hogy jó volt-e a séta. Itthon már csak fürödtem, meg gépeztem, illetve aludtam. Pénteken megint korán keltem ( imádlak anya >-< ), mivel anyu közölte, hogy márpedig én vele megyek a boltba. Fáradtan felöltöztem, majd nővéremmel és anyával elmentünk a postára, majd a lottózóba, a patikába, végül a Coopba. Természetesen Vivien kitalálta, hogy akkor már a 100-ba is menjünk el, úgyhogy oda is elmásztunk. Mire hazaértünk már hulla voltam ( ráadásul még meleg is volt. ). És ezután jött a feketeleves....  eleinte anyunak segítettem csokis-meggyes muffint sütni, majd Vivi rángatott ki kocsit takarítani. Aztán anya mondta, hogy söpörjek fel mamánál ( épp a falakat csinálják, ezért tiszta kosz minden ), úgyhogy még azt is csinálhattam meg, ráadásul még utána fel is moshattam nála, meg a teraszon. Ekkor már olyan 5 felé lehetett, mert anyuék elindultak Cserkére ( előtte persze hatszor végig hallgattam, hogy ezt csináljam azt csináljam ezt ne csináljam... komolyan mintha valami fogyatékos hülyegyerek lennék. ) Hazajöttem, itthon még állhattam neki egy gigantikus mosogatásnak és súrolásnak ( csupán csak 1 óra volt ), meg a konyhát kellett még felsöpörnöm. Épp egy edényt súroltam, amikor betoppant Sári. Gyorsan átrohantam a mamához, vittem neki vacsorát, meg beadtam az inzulit, illetve ellenőriztem, hogy van-e elég víze. Sárival pudingoz főztünk ( tiramisusat :$ ), majd kitaláltuk, hogy mégse azt esszük, mert mindketten úgy szeretjük a pudingot, hogy már egy picit állt a hűtőben. Úgyhogy neki álltam szendvicset csinálni, ezután természetesen megint mosogattam. Vivien és Viktor eközben sátrat állítottak a kertünkben. Elmentünk Sárival a 100-ba Vivinek linzert venni, majd az emlékműnél felszedtünk Nikolt és vissza sétáltunk hozzánk. Ott oda adtunk Dagadnak a linzert, majd elsétáltunk Lá háza felé, onnan a körtérre. A körtén közepén van egy játszótér, ott hintáztunk, meg beszélgettünk. Csak úgy sétálgattunk fel-alá a városban 11-ig, majd úgy döntöttünk ideje hazamenni. Itthon megettük a pudingot, majd feljöttünk, felnéztünk a netre, de mivel nem volt semmi érdekes kikapcsoltuk a gépet és lefeküdtünk aludni. Hatkor keltünk ( éljen a sokáig alvás.. ) , mivel Sárinak sietnie kellett haza, hogy elérje a vonatot, nekem meg ugye mama miatt kell korán kelnem. Úgyhogy kikísértem a Sárit, majd megetettem a macskámat ( tegnap este evett útoljára, de ma már reggel 6-kor!!! úgy ki volt éhezve, hogy még repetázott is.. ), majd vittem mamának kávét, utána zsömlét, teát és beadtam neki az inzulint. Mikor mindennel végeztem kimentem a kertbe meglocsolni a virágokat, ezután megittam a reggeli kakaómat, majd nekiálltam reggelit csinálni magamnak és Viviéknek. Most pedig blogot írok. Viviék kb. 10 perce mentek el, úgyhogy mostantól hivatalosan is egyedül vagyok itthon egészen kedd estig. Zsíírkirály.:D Persze ez felelőséggel is jár, mivel nekem kell etetnem az állatokat, meg vigyáznom a házra, mamára figyelnem, meg apa tanyáját csinálnom stb..stb.. de még mindig jobb mint Cserkén lenni. Nem mintha nem lenne jó hely, de én nem szeretek sokat lenni a strandon. Úgyhogy itthon maradtam és azt csinálok amit akarok. Vagyis majdnem. Szerintem majd holnap este jelentkezek legközelebb, addigra hátha össze jön egy bejegyzésre való gondolat. Szerbusztok *-*

Sziasztok. Nem is tudom,hogy fogjak neki ennek a blognak. Igazából azt se tudom, hogy mit szeretnék írni. Tegnap nem csináltam semmit. Tényleg semmit. Egész nap azt vártam, hogy hívjon Sári, hogy akkor most fogunk újságot hordani vagy nem. Végül nem válaltuk el, mert a nő hülyének nézett minket. Este át jött Sári, és újra és újra átrágtuk magunkat azon, hogy mit fogunk másnap Lának mondani. Alig bírtam elaludni, olyan ideges voltam. Ja igen, mert időközben megbeszéltük, hogy szerdán találkozni 3.30-kor a téren, mivel Sárinak " nagyon fontos mondani valója van, ami nem tűr halaszást ". Ami igazából tökre nem volt fontos, és szerintem átlátszó is volt, de mind1. Szép sorjában. Nagy nehezen elaludtam, majd másnap ( azaz ma ) felkeltünk,reggeliztünk és elkezdtünk készülődni. A kelleténél többet szöszmötöltem a külsőmmel, hogy biztos ami biztos, jól nézzek ki. Mármint magamhoz képest. Nagy nehezen elindultunk a buszhoz, amikor az elment melletünk. *Töltés....töltés. Na akkor elkezdtünk szaladni, mert elfelejtettük,hogy nem Pest írányába megyünk, hanem Monor felé, és a másik megállóba álltunk.Szerencsére elértük a buszt, és még helyünk is volt. Ráadásul leghátul. Szupi. Egész úton zenét hallgatunk, meg mindenhez fűztem megjegyzéseket. Pl: az ott kockás háza, ebbe a boltba szoktunk járni néha stb..stb... Mivel Monoron csinálják az utat, ezért nem a templomnál szálltunk le, hanem egy kicsit alrébb. Először bementünk a Pennybe tejfölt és bacont venni. ( Igen, tejföllel és baconszalonnával mentem fagyizni, meg lával beszélni. Írtó gáz vagyok... de nem tehetek róla. Anyunak kellett... mondjuk a táskámba nem látszott,de akkoris... ). Majd elsétáltunk a JAG-hoz és megnéztük,hogy mikor lesz tankönyvosztás, meg hányra kell jönni az első iskolanapon. Szép lassan elsétáltunk a fagyizó felé, majd az állomásra és onnan Domihoz, mert még volt egy fél óránk. Domit kihívva vissza sétáltunk a fagyizóhoz, és vele beszélgettünk, amég meg nem jött Noémi, majd rá egy kis idővel Bea és D. Niki később pedig Zsófi. Amikor mind megvoltunk bementünk fagyizni ( Kinder kértem meg Ferrerot ) és csak szimplán beszélgettünk. ( meg röhögtünk azon,hogy Dominak befogta a száját a fagyi. Tiszta lila volt. xd ) . Nem maradtunk sokáig, mert ment a buszunk, így is sietve mentünk az állomásra. Szerintem legalább 5 percet bénáztunk, mivel nem volt aprónk és az 500-om nem akartba befogadni a gép. Végül Sári rájött,hogy mégis van aprója és még az utolsó pillanatban felpattantunk a buszra. Végig énekeltünk, meg azon veszekedtünk, hogy mit mondunk, majd Lának. Ja meg arról,hogy mi a véleménye az osztálytársaimról. Szerinte kedvesek, csak mások mint mi. Nem olyan pörgősek. Mikor leszálltunk a buszon ülök szerintem üdvrivalgásban törtek ki. Xd Bementünk a boltba és vettünk 2 energiaitalt, majd felsétáltunk a térre. Igen, csak mi vagyunk ilyen bénák,hogy 25 percel korábban ott vagyunk, a megbeszélt időponthoz képest. Mentségünkre legyen mondva, hogy ez a busz miatt volt. Szóval ücsörögtünk, és állandóan forgolódtunk, hogy hol van már. 10 percet késett....csak 35 percet vártunk rá...idegesen.... tehát begurult elénk biciklivel, leszállt, köszönt nekünk, puszi,puszi, majd le akart ülni Sári mellé. Ja igen, mert ültünk, mellettem volt hely, Sári mellett viszont a táskám volt ( direkt csináltunk így. ) Akkor Sári szerintem rettenetesen feltűnően megszólalt,hogy : miért ide akarsz leülni? Itt a táskám van.. Evi mellett is van hely. Akkor Lá röhögve leült mellém, én meg szerintem sokkot kaptam. ( Mi az,hogy nem akar mellém leülni? Ennyire utál? Remek...) Szóval leült és megkérdezte,hogy mi az a fontos dolog, amiért kirángattuk...Na akkor egymás szavába vágva, vihogva, mondtunk minden félét. Én Marciról hadováltam, hogy Marci azt hiszi, hogy Sárinak bejön, pedig nem,mert tiszteletben tartja,hogy van barátnője meg amúgy is nem az esete stb..stb.. Sári meg arról,hogy Lá miért késett tíz percet? Már azon volt,hogy elmegy az állatorvoshoz, és közli vele,hogy egy nagyméretű görtényt akar kiheréltetni.. Szegény Lá csak kapkodta a fejét közöttünk, majd közölte,hogy ő nem tud semmiről semmit. Na akkor csönt, lefagyott a szerver. Majd mindhármunkból egyszerre tört ki a röhögés. xd Akkor szépen lassan elmagyaráztuk mi a helyzet, erre ő azt mondta,hogy Marci neki erről nem mondott semmit, de most,hogy mondjuk ír is neki egy sms-t... akkor Sári elkezdett vele ordibálni, hogy meg ne próbálja. Majd nem tudom,hogy, mindig más témákról kesztünk el beszélni.Arról,hogy mit csinált a nyáron, mit fog csinálni agusztus.20-án, a bátyám kisfiáról, arról, hogy lehet benne lesz az RTL-es műsorban, meg,hogy edzésre kell mennie, illetve, hogy nincs barátnője,meg úgy össze-vissza. Én amúgy picit úgy éreztem, mintha ott se lennék, bár próbáltam én is belekapcsolódni a témába. Lá ráadásul meg van róla győződve,hogy füvezek. Haha. Jó vicc... erre én közöltem vele, hogy nem. mert én jó kislány vagyok. 1 óra beszélgetés után végül mondtam Sárinak, hogy ideje lenne indulni. Elköszöntünk tőle, majd elindultunk. Megvártuk amég tisztes távolságba kerülünk tőle, majd egymás szavába vágva elemeztük a történteket. Épp azt mondtam,hogy : Miért? Mit kellett volna csinálnom? A nyakába borulnom és sírnom,hogy: de én szeretleeeek. Amikor hírtelen lefékezett mellettünk. Na akkor megtorpantunk, és elhalgattunk. Vajon mennyit hallot? Gyorsan elkezdtem magyarázni a melletünk jövő emberről,hogy én ezt ismerem ez a lófejű gyerek a buszról...Sári meg nagyban helyeselt, holott azt se tudta,hogy miről van szó. Aztán Lá azzal volt elfoglalva,hogy én,hogy-hogy ilyen ruhába vagyok? Mert,hogy én nem szoktam egyberuhát felvenni. De jó,hogy ennyire ismer... Akkor a ruhámról veszekedtünk, meg arról,hogy Sárinak mikor lesz barátja.. meg feljött az,hogy Pesten van egy horror ház és,hogy oda el akar menni. Mondjuk,hogy mi is. Akkor megbeszéltük,hogy majd karácsonykor elmegyünk,mert akkor Marci is itthon lesz. Sári ekkor, majdnem leborította Lá-t a bicikliről. Meg feljött az is,hogy nem zavarja-e,hogy Marci a volt barátnőjével jár,mert, ha az ő helyében lennénk, minket tuti zavarna. Őt mondjuk nem. Érdekes. Végül elköszöntünk tőle, majd tovább elemeztük a dolgokat. Itthon nem csináltam már szerintem semmit, csak játszottam Macival, ettem, beszedtem a ruhákat,meg megpucoltam a tükröket. Istenem milyen érdekes életem van.. igazi nyomi vagyok :'D Holnap valószínűleg halálra fogom magam unni, mert nem mehetek sehova, mivel anyunak jön a nővére, akivel már 26 éve nem találkozott blab..blab..bla.. Remek. Végül is ez történt velem. Picit zavaros bejegyzés, de nem tudok értelmesen fogalmazni. Ez van. :)

Hát helló! :D Szóval, tegnap óta sok minden történt velem. Úgy látszik az augusztusom elég mozgalmasra sikerült. Imádlak augusztus <3 Tehát tegnapi blogom után, elmentem mamiékhoz. Az út 1 órás volt, ezalatt zenét hallgattam és énekeltem, amit anyu és mami nem igazán értékelt. Vajon miért... x3 Mikor odaértünk megszeretgettem papát meg mamát, illetve végig hallgattam a szokásos történeteket pl: Murmuc a macska, megint kinyitotta az ajtót és beszökött, és szegény mama azt hitte, hogy egy betörő van a házban. Meg a szokásos szövegek: Nem, nem vagyok éhes, köszönöm. Mami, tényleg nem vagyok éhes. Mielőtt eljöttünk ettem. Nem, szomjas sem vagyok. Most minek töltessz üdítőt? Nem vagyok szomjas. Nem, még most sem éheztem meg stb... Szóval ezután a rém izgalmas beszélgetés után, elvittem Ügyit, a kutyust sétálni az erdőbe. Az utca végén van egy erdő, és minden évben oda járok sétálni. Megnyugtat. A séta után még párszor megismételtem, hogy nem vagyok éhes, utána hátra mentünk a kertbe zöldségeket szedni. Akkora paradicsomokat hoztunk haza mint az öklöm o_O Nagy búcsúzkodások közepette elindultunk. Hazafelé ugyan az volt a program, csak útközbe picit el is aludtam. Legalább is anya ezt mondta. Mind1. Itthon vacsoráztam, meg megnéztem egy filmet: egy kis mennyországot. Nem volt olyan rossz. Meg be kellett mamának adnom az inzulint. Igazából este a gépet már 11-kor kikapcsoltam, de nem tudtam elaludni. Háromig zenét hallgattam meg gondolkodtam. Főleg lán, meg a sulin és úgy az életről általában. Nagy nehezen elaludtam, és erre felkelt anya. Hétkor. Vérvörös szemekkel ránézek: Anya! Miért keltessz fel hajnalok hajnalán? Képes volt azért felkelteni,hogy adjam be mamának reggel az inzulint,mert hogy hétvégén hogy fogom beadni neki, ha nem gyakorolom. Ja igen, mert hétvégére a család elutazik Cserkeszőlőre nyaralni ( kivéve én. haha xd ) és így rám hárul ez a roppant nehéz feladat. Hiába nyafogtam, hogy majd gyakorlom, csak ne most, nem tudtam lerázni. Szóval kómásan átbotorkáltam mamához és beadtam neki az inzulint, ezután haza cammogtam és vissza feküdtem aludni. Dél környékén felkeltem, felmentem facéra,erre rám írt a nővérem,hogy készülődjek. Mondom minek? Erre ő: hát,mert megyünk át Gyömrőre. Szuper. Mindenki tudott róla, hogy megyünk csak én nem. Magamhoz képest viszonylag gyorsan elkészültem, majd átbuszoztunk Gyömrőre ahol találkoztunk Mirtillel, nővérem barátnőjével. Bementünk a kékházba ahol a fotós készített Viviről pár képet, majd fizettünk és elmentünk a boltba energiaitalt venni. Mirtill kitalálta, hogy sétáljunk le hozzá, megnézni a kismacskáját, ezért elindultunk, útközben pedig végig hallgatuk, hogyan tette tönkre a telefonját ( bele ejtette a fürdőkádba, majd hajszárítóval megpróbálta megszárítani. Ez fájt. x3 ), meg hogy szakította ki az új nadrágját, meg miért folytogatták stb..stb... Szóval rém fontos témák. Odaérve megcsodáltuk a cicát ( fekete-fehér foltos, de hogy mi a neve, arra már nem emlékszem ) , meg beszélgettünk egy kicsit majd, hazabuszoztunk Vivivel. A buszon kicsit zajosak voltunk, mert Vivi a képeket nézte a telefonomban, aztán az ő telefonján néztük a képeket, és találtunk egy régi képet, amin ő fiúnak öltözött én pedig lánynak,mert egy videót akartunk eljátszani. A buszról leszálva elmentünk apu raktárjába, ahol fél órán keresztül leselkedtünk, mivel Vivi beszélni akart Viktorral ( a barátjával ), de apu nem láthatott minket, mert nem szereti, ha munka idő alatt zavarjuk  Viktort. Szóval fél órán keresztül csöndesen vihogtunk, majd bujkáltunk, de végül észrevettek. Mondjuk talán a körte miatt volt, amit véletlenül nekidobtunk a kocsinak és kicsit nagyot szólt... de nem lényeges. Hazaérve ettünk, meg veszekedtünk azon,hogy hogy vágom a paradicsomot.. nem mind1? Úgy vágom ahogy jólesik. Gyorsan összetakarítottam, majd lementem az utca végére, ahol találkoztam Sárival. Elmeséltem neki a napom, ő pedig az övét miközben elsétáltunk a boltba csokit venni. Útban feléjük arról mesélt, hogy beszélt egy nővel aki azt mondta, hogy holnapra tud nekünk munkát ajánlani ( ilyen szórólapozás ) és, hogy majd átmegyünk holnap megbeszélni vele a részleteket. Gyorsan hazaugrott,mert nála maradt az anyukája bankártyája, majd elindultunk a Spár felé. Útközben össze futottam bátyámékkal, és megcsodáltam a cuki kisfiát :$ Olyan édes. Elsétáltunk Lá háza felé, de szokás szerint őt nem láttuk. No mind1. Egy sarkon megálltunk ( nem, nem nézett senki se hülyének ) és 1 órán keresztül beszélgettünk a semmiről.Vagyis arról,hogy gáz-e szerinte, hogy lá kisebb mint én. Erre ő azt mondta, hogy lá már nem is olyan kicsi mint régen, meg hogy úgyis még nőni fog.. akkor a magasságunkról beszéltünk, meg,hogy ki hány kiló, meg a lányokról, hogy pár mostanában megcsúnyult, az osztályozó vizsgájáról ( igen, mert átjelentkezett hozzánk a JAG-ba és ezért olaszból osztályozó vizsgát kell tennie,mert ő olaszul eddig nem tanult ), az iskoláról, a JAG-ról, arról,hogy a felsője szerinte zöld, szerintem zöldeskék, a tanárokról stb.. Mikor kifogytunk a témákból, elköszöntünk egymástól és ő elment a mamájáékhoz én pedig haza. Itthon már csak gépeztem, meg vacsiztam illetve veszekedtem Viktorral, hogy nem, nem füveztem, nem cigiztem, nem pasiztam és inni se ittam. Nem hitte el. Szerinte én valami rosszban sántikálok. Haha. Jó vicc. Úgyhogy így kb. ennyi. Majd holnap is írok ha valami fontos fog velem történni. Vagy nem :$ Na hellószia.